Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok. Ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is megérte szavakba önteni a gondolataimat.

Ülök magamban hallgatom
ahogy a percek kattogva futnak
végére értem egy sötét alagútnak
a stafétát most átadom,
hogy énem napsütött tájakon
sétáljon tova.
Voltam tétova
nemtörődöm, tékozló fiú,
voltam kishitű, voltam hiú.
Jártam napsütött tájakon
a váltóbot ott volt a vállamon.
Elején voltam az alagútnak
nem fájt,hogy perceim tovafutnak......
Nem fájt hogy perceim tovafutnak
elején jártam az alagútnak
fájdalomvándorbot vállamon
kísérőm hol bánat, hol szánalom,
most végére értem e fura útnak
tudom, hogy lépteim hova futnak
perceid boldogan átfogom,
míg mosolyom ragyog az arcodon....

Versem:

Ernst Ferenc: Minden vers