Búcsúzunk Szokolay Zoltántól.
1956. szeptember 9-én, Hódmezővásárhelyen született. Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar-orosz szakon szerezte első diplomáját 1980-ban. Szakdolgozatát Szilágyi Domokos költészetéről írta.
Korai művei a hetvenes évek közepétől kezdődően a Mozgó Világ című irodalmi folyóirat számaiban jelentek meg.
1980. augusztus 25-étől 1982-ig egy angyalföldi (Budapest) fiú kollégiumban volt szakközépiskolásoknak nevelőtanára, klubvezető, 1982-től 1987-ig a Szekszárdi Tanítóképző Főiskolán, 1987-től 1989-ig pedig a Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán tanított gyermekirodalmat, beszédművelést.
1984-ben versmondóként Radnóti-díjat nyert.
Publikált szépirodalmi műveket napilapokban, folyóiratokban, antológiákban. A rendszerváltozás után egy ideig publicisztikai írásai is megjelentek néhány napilapban.
Húsz évig nem publikált, de az írást nem hagyta abba.
Második diplomáját az Államigazgatási Főiskolán szerezte 1998-ban.
2007-től a Pécel című irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője volt.
2013. januárjában versei jelentek meg az Irodalmi Jelen című független irodalmi havilapban.
2020. november 22-én Fülöpszálláson húnyt el.
(Wikipédia)
